Olvasom, hogy elárverezik Wallace Hartley a Titanic zenekarvezetőjének hegedűjét. Nagy esély van arra, hogy ezt a hangszert nem én fogom megvenni. Pedig szinte látom a szétrepedt cédrus fedőlapot, a foltokban málló politúrt, a korhadó ében fogólapot, amin látszik a tíznapos tengeren hányódás minden szenvedése. Az elpattant húrok csalódottan hullanak szerteszét, amikor az ember kiveszi a hangszert a tokból.
Ez a hegedű, nem egy Stradivari. A muzsikus a menyasszonyától kapta eljegyzési ajándékként. De többet ér, mint akármilyen legdrágább hangszer. Jelkép. A hűségnek, az alázatnak, az elkötelezettségnek, és a hősiességnek a jelképe. Sokszor elképzeltem a pillanatot. A fedélzeten muzsikálnak a zenészek, az utolsó pillanatig. Az utasok fejvesztve rohannak. De aki igazi művésznek született, tudja, hogy mi a dolga.